©2017 by Benceutazik

Barbados

January 20, 2017

Oh Barbados, már nagyon vártuk! Mainstream, hogy milyen gyönyörű is a sziget, itt házasodik boldog-boldogtalan aki teheti és minden hú meg ha! Én ezenkívül csak a Jóbarátok itt játszódó duplarészéből rendelkeztem némi ismerettel (amiben csak úgy szakadt az eső végig), Brigi pedig a tanulmányai során egy csoportfeladat során tervezett itteni esküvőt. Úgy éreztük nem hagyhatjuk ki még akkor sem, ha a pénzünk csak pár napos látogatást engedett. A Karib-tenger legjobb hullámai és legjobb strandja várt minket, és mi nem álltunk ellen a csábításnak.

 

A csomag

 

Martinique-ot elhagyva 30 perc repülés után már meg is láttuk Barbados partjait. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy ennél szebb színű tengert még nem láttam, alig győztem gyártani a fotókat.

 

A tengerparton kívül azonban a sziget látképe elég sivár volt, pláne Dominika után. Száraz, sárga, homokos és lapos az egész. Sebaj, mi a tenger miatt jöttünk, más nem is volt betervezve, csak fürdés, napozás, fürdés, napozás…
Leszálltunk, és karibi mércével mérve egy hatalmas reptérre érkeztünk, aminek sátorponyvából volt a teteje, oldalról pedig jobbára nyitott volt. Abszolút egyedi megoldás, habár anno Hamburgban láttam hasonlót egy low-cost reptéren. A különbség csupán annyi, hogy ott valóban ilyen hatalmas sörsátorokban volt kialakítva a check-in, stb. Itt pedig:

 

Fogtunk egy taxit és beautóztunk a Sheraton Centre Shopping Mall-ig, ahová reményeink szerint már megérkezett az otthonról küldött 7kg-os csomagunk tele minden jóval. A martinique-i reptérről már széttelefonáltam az agyam is, hogy biztosan ott van-e és felvehetjük, ugyanis az online követőrendszerben azt írta, hogy fennakadt a vámon. Ez Dominikán pedig jó 1 órás gyaloglást, vámfizetést és hasonlókat jelentett amihez most sem időnk, sem kedvünk nem lett volna. Tehát megérkeztünk a FedEx-hez és szerencsére ott helyben volt vámtiszt aki megkérdezgette tőlünk, hogy ez a vitamin miért is kell, stb. Gyógyszert nem igazán lehet így importálni – mint kiderült –, ezért akadt fent a csomagunk a vitaminok miatt. Mikor realizálták, hogy semmit nem igyekszünk becsempészni, máris mehettünk; hónunk alatt az értékes holmival.

 

Accra Beach

 

Kevin, a helyi tűzoltó-szállásadónk ide már elgurult elénk és elvitt minket a Hastings kerületben található házába. Még ekkor is csak koradélután volt, mi pedig már nagyon szerettünk volna a tengerben lenni, szóval gyorsan leraktuk mindenünket, és az utca végén máris az Accra Beach-en találtuk magunkat. Nincs szuper képem, ami ezt a helyet igazán visszaadná, de van egy rólam, amint épp „vonulok” kifelé a vízből.

 

Teljes véletlen egyébként, hogy a Lonely Planet könyvünk szerinti legjobb strandtól 500 méterre foglaltunk szállást. Ekkor hagytam el a „nyakláncomat”, amit két évvel azelőtt Nepálban kaptam egy kolostorban. Azóta is fáj a szívem, ha erre gondolok…

 

Richard Haynes Boardwalk

 

Másnap délelőtt miután újra megmártóztunk a fentebbi strandon, elindultunk a főváros irányába a parton.

 

Egy nagyon kellemes kissé cikk-cakkos járdán haladtunk, amit pár éve adott csak át Barbados miniszterelnöke. Egy-egy kiugró rész között kisebb strandok húzódtak meg.

 

Miután több étterem előtt is elhaladtunk, a végén egy kis termelői piacba is belefutottunk. Vettünk nagyon finom smoothiekat és leültünk egy fa árnyékába meginni őket.

 

 

Graeme Hall Nature Sanctuary

 

Visszafelé nagyon sokat sétáltunk, jóval tovább a strandunknál. Rengeteg-rengeteg étterem, szórakozóhely, de a hangulat még sincs meg. Korán van még ahhoz így ebédidőben.

 

Találtunk egy fantasztikus és szinte teljesen néptelen strandot is, ahol életünk addigi legjobbját bolondoztuk a hullámok között. Teljesen gyermeknek éreztük magunkat bent a szuper hullámok között, és még este az ágyban fekve is „hullámzott” a testünk, annyit voltunk bent a vízben. Nem véletlenül lett ez végül a kedvenc strandunk! A poszt elején látható kép pont itt készült. :)

 

Mikor pár órányi sétálgatás után már innen is hazafelé tartottunk, belebotlottunk egy, a környezetéből kiugróan zöldnek tűnő területbe az út mellett. Futólag láttam a könyvben a hely ajánlását, így besétáltunk. Belépődíj nem volt a mini „rezervátumba”, de a kávézóból kellett venni valamit, hogy bejuthassunk. Brigi banánkenyeret én pedig choclate fudge cake-et vettem, majd kiültünk az egyik kis pagoda alá, hogy falatozás közben legeltethessük a szemünk a tavon és szép zöld füvön, mely oly ritka itt.

 

A tó egyébként tényleg szép volt, volt sok madár, halak, teknőcök…

 

És hogy valójában mennyire kiugró ez a hely a valódi barbadosi vidékből? Szerencsére mikor repültünk el a szigetről, pont sikerült lefotóznom felülről.

 

Tekintettel arra, hogy 2 nap múlva már újra önkéteskedni fogunk, megengedtünk magunknak annyi luxust, hogy étteremben ebédeltünk és újabb smoothiekat gurítottunk le. Én garnélarákot ettem, Brigi pedig valamilyen helyi halat. Mindketten nagyon elégedettek voltunk, és nagyon távolinak tűnt már a dominikai farmos menü, ahol főleg lencsét és kenyeret ettünk két hónapig.

Este kiültünk a partra naplementét nézni és elbúcsúzni rövid 2 napos látogatásunk után a szigettől, ahol igazán úgy éreztük, nyaralunk. Előbb ilyen volt:

 

Majd ilyen:

 

Vicces volt, amikor néhány fiatal helyi nő fehér fürdőruhában fotózkodott, de a saját barátnőjüket aki fekete fürdőruciban volt már elhajtották. Még meg is mondták neki, hogy ha szeretne rajta lenni a képeken, legközelebb fehérben jöjjön! Micsoda szigor!

 

Lekéssük a gépet??

 

Másnap egy egész délelőttös strandolás után kimentünk a reptérre. Megvettük a szokásos tovább-jegyünket is Szt. Vincent és a Grenadine-szigetekről kifelé, hogy gond nélkül felengedjenek a gépünkre. A reptéren mégis akadékoskodó pultosba futottunk a becsekkolásnál. Problémája volt ugyanis azzal, hogy az ezt követő országból viszont még nincs kifelé szóló jegyünk. Hmm…

Alapvetően a légitársaságok azért ellenőrzik ezt, mert ha egy országban megtagadják valaki belépését, a szállító cég köteles visszavinni a személyt az indulási helyére. A mi esetünkben ugye megvolt a tovább-jegy ami a belépés feltétele. Szóval ez csak azért érdekes, mert egyrészt ezzel neki semmi tennivalója nincs, másrészt pedig honnan is tudhattuk volna, hova fogunk továbbutazni 2 hónap múlva Grenadáról? Már több kört lefutottunk több alkalmazottal is, mire jó 30-40 perc múltán a főnök is előre jött, hogy történjen már valami. Ekkor már mindenki becsekkolt a gépre, és nagyjából 45 percünk volt az indulásig. Miután neki is elmagyaráztuk a helyzetet, csak azzal a feltétellel volt hajlandó felengedni minket a gépre, hogy külön rögzíti a rendszerükben, hogy ő nem vállal felelősséget semmiért… Szaladtunk a biztonsági vizsgálathoz, gyorsan ettünk valamit az egyik gyorsétteremben, és már a gépen is voltunk…

 

Kicsit szomorkodtunk, hogy csak ilyen rövid idő jutott nekünk ezen a szigeten. Élveztük nagyon, hogy teljesen szabadok vagyunk és nyaralunk egy kicsit. Akkor persze még nem tudtuk, hogy Mayreau-n milyen gyönyörű kilátásunk is lesz, vagy hogy lesz lehetőségünk teknősökkel úszni a közeli lakatlan szigetek között…

Please reload

Lenn a messzi délen - 2. rész

July 4, 2018

Hiánypótló sorozat - San Francisco

June 12, 2018

Hiánypótló sorozat - Izland

February 7, 2018

Lenn a messzi délen - Új-Zéland, Déli-sziget

February 3, 2018

1/8
Please reload

Ajánlott bejegyzések