©2017 by Benceutazik

Dominika - Roseau Valley

November 27, 2016

Az utolsó előtti Dominikáról szóló posztban a Roseau Valley-be szeretnélek elkalauzolni titeket. Ide látogatnak el a luxushajókról amikor kikötnek 1-1 napra. A korábbi posztokban már látott üde trópusi esőerdőben itt vízesésekre, meleg vizes fürdőhelyekre, szivárványokra, forró forrásokra bukkanhat az ember. Habár nem a völgyben található, de a hangzatos nevű Emerald Pool-t is itt mutatom be. Indákon Tarzant játszani, sziklafalak között jéghideg vízben úszni és a szabályokat mind megszegve egy privát „medencében” fürdeni mind-mind hozzájárultak egyik legizgalmasabb dominikai napjainkhoz. Lássuk hát!

 

Roseau

 

Roseau-ba a fővárosba először egy csomagért mentünk vissza, amit otthonról küldtek nekünk tele minden finomsággal, vitaminnal és egyéb személyes dologgal. Nehézkesen ment a felvétele, mert a mindenféle díj mellé ráadásul az otthoni ügyintéző rosszul írta fel a valutát, így a csomag többtízezres értéke dollárban lett feljegyezve. A fizetendő díj pedig természetesen az értéke után fizetendő, úgyhogy volt egy kis idő míg elmagyaráztuk mi is a helyzet..

Roseau egy iszonyat pici főváros, szerintem a legkisebb amiben jártunk a Karib-szigeteken. 15 perc alatt el lehet gyalogolni egyik végéből a másikba. Van egy sajátos bája amit nehéz szavakba önteni, inkább csak egy érzés ami kialakult az összes ottani élményünk hatására. Méretét talán ez a fotó szemlélteti legjobban, melyet a botanikus kert „fölötti” dombról készítettem:

 

Roseau Margit-szigete a botanikus kert. A városkában egy szemernyi zöld sincs nagyjából, így abszolút felüdülés a park. A szomszédos iskolák ráadásul ide szervezik ki a tornaóráikat, így nyüzsgő gyerekekből sem volt soha hiány. Sokat ücsörögtünk itt a különböző roseaui látogatásaink során élvezve a vidám háttérzaj és nyugalom kellemes keverékét. Itt található az egyik leg-ikonikusabb hely a fővárosban, egy szétlapított iskolabusz. 1979-ben döntött rá egy afrikai Baobab-fát a David hurrikán. A képről nem teljesen egyértelmű, de a fa köszöni szépen, él és virul azóta is! Kevésbé a busz…

 

Az egyetlen magyar vonatkozás, amit Roseauban találtunk (nem) meglepő módon egy romkocsmában bukkant fel (keresni kell):

 

Roseau nem bővelkedik szálláshelyekben, hisz a legtöbb turista a luxushajókról érkezik, a többiek pedig az egyetlen helyi, 100+ dolláros szállodában laknak. Nekünk egyik sem felelt meg, így ismerősökön keresztül megtaláltuk végül a Cherry Lodge Hotelt, melyben 50 Kelet-Karibi dollárért (kb. 5000 forint) már saját fürdőszobás szobát lehetett bérelni. Az egykor impozáns és csak az elit számára látogatható hotel mára forgalom híján alaposan lepukkant. A földszint felét kiadták egy kínai boltnak, a szobákhoz pedig talán 30-40 éve senki nem nyúlt hozzá. A hely állapotát jól szemlélteti, hogy a fürdőszobánkhoz ki kellett menni egy kis erkélyre, majd onnan nyílt az ajtaja. A tulajdonos mikor megmutatta még hozzátette, hogy ide és ide ne nagyon lépjünk az erkélyen, mert valószínűleg akkor leszakad a korhadt fa. Mi mindenesetre nagyon élveztük a letűnt dicsőség emlékét ezen az abszolút retro helyen, ahol többször is megszálltunk.

 

Hogy mi az a kő és deszka a padlón? Alatta konkrétan van egy lyuk amin az alsó szintre lehet látni...

 

Trafalgar Falls

 

Február 15-öt írunk és reggel 5-kor elindulunk lefelé a farmról. Elkapjuk a 6os közvetlen buszt Roseauba. Miután tusolunk a szálláson és reggelizünk egy pékségben, megkeressük honnan is indulnak a buszok Trafalgar-ba.  Döngetünk a kis szakadt busszal, öreg sofőrünk egyre magasabbra visz minket. A végén már csak mi vagyunk a buszon, végül egy vízi erőműnél kiszállunk. Innen még gyalogolunk felfelé 5 percet míg megpillantjuk a bejáratot. Lévén nincs hajó Roseauban, elhagyatott a hely, s ennek megfelelően a biztonsági őr/jegykezelő/pénztáros ember az asztalán fekve alszik mikor megérkezünk. Mit tehetnénk, felkeltjük és megvesszük az egy hetes Passunkat ami jó lesz a többi helyre is. Besétálunk a vízeséseknél kialakított kis kilátóhoz, és meglepődünk.

 

Mik ezek a kövek?? Bátran keressen rá más is gúglin, ezek nem voltak itt a képeken! Aztán persze rájövünk mi történhetett. Erika (hurrikán) 2015 augusztusi átvonulása Dominikán 30 életet követelt, és számtalan földcsuszamlást, áradást, megrongált hidat hagyott maga mögött (képek a Szent Péter kapuja c. posztban). A hidakat még ekkor, fél évvel később sem tudták helyreállítani, sok helyen kell kerülnie az embernek Portsmouth és Roseau között. Összességében Erika kicsit több mint 509 millió dolláros kárt okozott, a természeti károkat fel sem mérve. Dominikán egyébként is mindenhol és mindig számítani kell villám-áradásokra, amikor vízesések/patakok/folyók vízhozama akár az átlagos tízszeresére is megnőhet mindössze percek alatt. Amikor leesett, hogy ezek a sziklák fél éve még mind valahol „ott fenn” voltak, egy pillanatra el kellett gondolkodnom milyen is lehetett amikor ezeket „kiköpte” odafent a vízesések egyike. Természetesen a kövekre mászni tilos, erre tábla is figyelmeztet.

 

Öröm az ürömben, hogy a sziklák között kis medencék alakultak ki, melyben kellemesen meg lehet mártózni. Ez persze lehetetlen amikor hajó van a kikötőben, ilyenkor ugyanis elöntik a turisták az ehhez hasonló helyeket, s ekkor személyzet is őrködik. Szerencsénkre mi voltunk az egyedüliek éppen, így a sziklákon egyensúlyozva találtunk is egy félig rejtett kis medencét amiben lehűlhettünk. A végén még kicsit bújkálnunk is kellett amíg pár másik látogató gyönyörködött a kilátópontnál.

Visszafelé a vízi erőműnél többszöri próbálkozás után bekéredzkedtünk körbenézni és a hely igazgatója volt olyan szíves és körbe is vezetett minket a dominikai áram kb. 30%-át szolgáltató erőműben.

 

Wotten Waven

 

Az erőművet követően egy hosszabb séta során többszöri elázás után belebotlottunk egy forró vizes, úgynevezett Sulphur Spring-be. Büdös, kénes szaga volt és a helyiek hangsúlyozottan ránk szóltak, eszünkbe se jusson belenyúlni mert csúnya vége lesz. Ücsörögtünk itt egy darabig, és élveztük az érzést, hogy talán mi vagyunk az egyetlen turisták az egész völgyben aznap. Kicsivel odébb találtuk ezt a gőzölgő lyukat, mely ugyan abból a forrásból táplálkozott.

 

 

Wotten Waven a termálvizes fürdőiről ismert, melynek erős gyógyhatást is tulajdonítanak. Ezek közül a leghíresebb, a Screw’s Spa volt a célunk. Mikor odaértünk döbbentünk rá, hogy a hely hétfőnként zárva van! Természetesen ez nem volt az útikönyvünkben. Ahogy az sem, hogy közben ráadásul ötszörösére drágult a hely. Legalább nem kellett gondolkodnunk azon, megéri-e. Egy utcával arrébb aztán betértünk a szállás-étterem-fürdő keveréket egyesítő Tia’s Bamboo Cottages nevű helyre. Itt ugyan „csak” 3 (különböző hőfokú) medence volt a szerecsendió fák alatt, de rajtunk kívül egy teremtett lélek sem! Privát vízesés után birtokba vettük privát háromszintes termálfürdőnket is a patak mellett.

 

Órákat töltöttünk a kellemes vízben ücsörögve, míg úgy nem éreztük: ha nem megyünk, lehet szétmállunk a vízben. Nagyjából az út felét sétálhattuk le Rosau felé, amikor visszapillantva egy szivárvány bukkant fel.

 

Roseau-ba visszatérve pedig a városka -szerintünk- legjobb éttermében, a Petit Paris-ben vacsoráztunk egy jót.

 

Titou Gorge

 

Másnap reggel nekiindultunk. Volna. Ugyanis nem volt busz ami a nekünk megfelelő irányba tartott. Ez van, a buszosokkal megbeszéltük, hogy legalább közelebb visz az egyik. Egy elágazásnál leszálltunk, buszunk pedig robogott tovább Trafalgarba. Ma sokkal magasabbra tartottunk, így kevéssé lelkesen vágtunk neki a folyton emelkedő útnak. Szerencsénkre most volt hajó a kikötőben, így egy német családot kalauzoló túravezető felvett minket és elvitt egészen a parkolóig. Utólag belegondolva nem is tudom odaértünk-e volna gyalog sötétedés előtt…

Csak ott helyben derült ki számunkra, hogy itt bizony úszni KELL! Már ha szeretnénk látni a kis vízesést, ami miatt eddig jöttünk. A víz olyan hideg volt, hogy millió apró tűszúrást éreztünk mikor beleereszkedtünk.

 

Ezen a kis hasadékon úsztunk be a sziklák közé, hogy ott felejthetetlen élményben legyen részünk. Lévén nincs vízálló kameránk, belinkelek egy más által készített videót ami viszonylag jól bemutatja milyen is:

 

https://www.youtube.com/watch?v=3hFfmu7-CXA

 

Ebből vegyétek el a sok embert, és adjatok hozzá jobb fényviszonyokat, és máris ott lesztek milyen is volt nekünk. A vízhozam ottjártunkkor erősebb volt, így nem tudtunk tovább haladni a kis zúgón, de talán nem is szerettünk volna, annyira fáztunk már a kristálytiszta vízben. Gyorsan megtörölköztünk és hálát adtunk amiért a visszafelé látott, tömegesen, fürdőgatyában vonuló turistahad előtt érkeztünk. A víz olyan hideg volt, hogy utána még az esti hűvösben sem fáztunk.

 

Freshwater Lake

 

Stoppolunk újra, következő úticélunk Dominika legnagyobb tava, mely még magasabban fekszik. Perceken belül felvesz minket egy életrevaló svájci család két fiúgyerekkel. Együtt tesszük meg az utat felfelé. Felhős az idő, a magasság miatt már majdnem ködös. Körbe minden nedves, sem fürdeni, sem a tervezett körtúrához nincs kedve senkinek.

 

Lefelé is elvisznek, közben mesélünk egymásnak. Kiderül, elszöktek otthonról egy évre a gyerekekkel együtt még iskolakezdés előtt. Éljenek egy kicsit, mielőtt padba kerülnek. Átrepültek Martinique-ra, vettek egy vitorláshajót és lassan egy hónapja azon élnek. Előzetes tudás nélkül végül átvitorláztak Dominikára. Nézünk Brigivel, hogy igen, ilyet is lehet? A gyerekek életrevaló kedves izgága srácok, Anyuka-Apuka ugrándozik jön-megy velük. Nem, ezek biztos nem Európából jöttek…

Megkérdezem mit sasol az apuka már egy ideje, mintha keresne valamit az út szélén. Hamarosan azonban meg is találja, és már kint is vagyunk a kocsiból egy kis móka reményében. Nagyjából fél órát töltöttünk itt és nézzétek mennyire élveztük:

 

 

Hogy milyen magas volt egy-egy ilyen inda?

 

 

Emerald Pool

 

Talán ezt a helyet vártam a legjobban, hisz minden prospektusban ezt látni. Így másnap útba is ejtettük hazafelé. Gyönyörű képeket láttunk róla a neten, elképzelhetetlen smaragd-árnyalatokban játszó víz egy kis vízesés aljában. Két buszút és egy rövid stoppos út után meg is érkeztünk. Itt nem tudtuk kikerülni a turistákat, úgyhogy mentünk velük együtt a kis medence felé. Volt pár gyönyörű kilátópont az esőerdőre, majd kb. 15-20 perc gyaloglás után megérkeztünk. Hát, beszéljen helyettem ez a kép:

 

Ez most komoly? – gondoltam. Ez egy sáros „pocsolya” inkább, mintsem smaragd-medence. A turisták tömege (kb 50-100 ember csak akik ott álltak) fokozta csalódottságomat, így két kép kattintása után fordultunk is vissza. Ezért tettük meg ezt a nagy kitérőt? Egye fene, ezt is tudjuk milyen. Mint később kiderült, a Trafalgar Falls-al együtt ezt a helyet is lényegében Erika „tette tönkre”. A bejárattól sétáltunk kb. 1-1.5 órát míg buszt tudtunk fogni. Utána pedig csak robogtunk vissza a farmra, ahol éltünk.

Please reload

Lenn a messzi délen - 2. rész

July 4, 2018

Hiánypótló sorozat - San Francisco

June 12, 2018

Hiánypótló sorozat - Izland

February 7, 2018

Lenn a messzi délen - Új-Zéland, Déli-sziget

February 3, 2018

1/8
Please reload

Ajánlott bejegyzések