©2017 by Benceutazik

Glenfinnan viadukt, avagy a Harry Potter híd

May 14, 2015

Körülbelül egy hete gyönyörű reggelre ébredtem, így fogtam a hátizsákom, és elindultam hogy megnézzem ezt a viaduktot. Pár perc séta után már a vékony pulcsira sem volt szükségem, pólóban is teljesen jó idő volt. A Morrisonsban feltankoltam szendviccsel /el sem hiszem, de végre volt Prawn&Mayo szendvics!!/, és noha a buszállomás pont e mellett van, én a város sétaútján indultam el, nagyjából a tó partján:

 Egy legelőn is keresztülvitt az út,

 majd a hegyből kiömlő vízen (majd máskor) átkelve lassan elértem az Old Inverlochy Castle-höz, amit szerettem volna megnézni. Majdnem elfelejtettem, hogy útközben rábukkantam FW óriási strandjára is, nyáron biztos hatalmas buliknak ad otthont a 15 méter hosszú homokos part!

 Tehát a kastély a Lochy River déli torkolatát volt hivatott biztosítani, míg a testvére a folyó északi torkolatánál, a Loch Lochy déli csücskénél figyelte az ellenséges hajókat. A szebb napokat látott kis erődítmény gyönyörű fákkal körbevett kis parkos részen van, az egyik bástyáját éppen felújították mikor ott jártam. Sajnos fel/megmászni nem igazán lehetett, de így is megérte emiatt letérni az útról.

 

A háttérben a Ben Nevis, az Egyesült Királyság legmagasabb hegye.

 

Innen még kb. negyed órát sétáltam a főútig ami Mallaigba vezet, és amin Glenfinnanbe is el lehet jutni.

 

 

Körülbelül 3-5 percet stoppolhattam, mikor felvett egy pár. A ~20 kilométeres úton beszéltünk mindenféléről, az előző napi választásokról, környezetvédelemről, zenéről, stb. Kedves pár voltak, akik épp kirándulni mentek. Útközben megálltunk egy út melletti boltnál mert kellett nekik pár dolog, addig én kint vártam és megettem az egyik szendvicsem. Falatozás közben még egy vadászgépet is volt szerencsém látni, ami nagyjából 500 méterrel arrébb és mindössze 100-150 méter magasan húzott el tőlem. 

 

2006-ban Erdélyben éppen a Békás-szorosban kirándultunk,

 

amikor dörgedelmes hang verődött ide-oda a felettünk emelkedő sziklafalakról. Nagyjából olyan volt, mintha leszakadna az ég, de legalábbis leomlana a szoros egyik oldala. Apu majdnem szívrohamot kapott, én viszont pont előtte voltam Skóciában, ahol többször hallottam ilyet (habár nem így felerősítve), így rögtön felkaptam a tekintetemet, és még pont elcsíptem az elrepülő vadászgépet. A hangja most is elég nagy volt, aki kint volt az mind a gépet nézte.

 

Glenfinnanben nem raktak ki a látogató központnál, hanem felvittek a vasútállomásig,

 

mert onnan indul egy nagyjából fél órás sétaút a domboldalban, amit érdemes bejárni a jó kilátás miatt. Megköszöntem kedvességüket, és elindultam gyalog. Az apró vasútállomásban működik egy múzeum is, és van egy ebédlő, illetve egy alvó vagon is a turistáknak. Az ösvény megtalálásához kellett egy kis segítség, mert nem jól látható helyről indult. 

 

Az egyik magaslaton volt egy pad, ahova lefeküdtem pihenni, meg élvezni a jó levegőt.

 

Itt már fújt a szél, szóval pulcsi vissza, majd megettem a másik szendvicsemet is. Utána végigsétáltam az ösvényen, és a legjobb helyen még emberekkel is találkoztam, hogy olyan fénykép is legyen amin én is rajta vagyok:

 

(Kis érdekesség, hogy a "Roxfort Expressz"-t megformáló gőzös vonat valóban itt jár, Jacobite Express néven keressétek). Megnéztem a tóparti emlékművet is, amit Charles Edward Stuart herceg emlékére emeltek, aki errefelé szállt partra 1745-ben, és az ő érkezésével hamarosan véget is ért a klán-rendszer itt Skóciában. (akit bővebben érdekel: http://en.wikipedia.org/wiki/Glenfinnan (angol) )

 

Visszafelé kicsit tovább, körülbelül 5-10 percet kellett stoppolnom mire egy idősebb ember felvett a terepjárójával. El sem hiszem amit ekkor láttam. Egészen pontosan kiszállt, kinyitotta az utasoldali ajtót, ami igen emberesen meg volt pakolva, nulla cm3 hely a lábnál vagy az ülésen. A bácsi meg fogta és elkezdett mindent átpakolni a hátsó ülésre, és nem is engedte hogy segítsek. Majd mikor kész volt, alkalmazott sofőröket megszégyenítő kézmozdulattal kínálta fel nekem a helyet. Itt van amit átpakolt hátra:

 

Vele is beszélgettünk, nagy forma volt az öreg. Visszahozott FW-be, és elbúcsúztunk. Maradjunk annyiban, hogy FW sem egy rossz hely :)

 

Szép napot mindenkinek! :)

 

Please reload

Lenn a messzi délen - 2. rész

July 4, 2018

Hiánypótló sorozat - San Francisco

June 12, 2018

Hiánypótló sorozat - Izland

February 7, 2018

Lenn a messzi délen - Új-Zéland, Déli-sziget

February 3, 2018

1/8
Please reload

Ajánlott bejegyzések