©2017 by Benceutazik

Martinique

January 16, 2017

Számunkra Martinique egy kicsit kényszer-megálló volt útban Barbados felé. Guadeloupe-on kellett venni tovább-jegyet Dominikáról, és ha már a zsebünkben lapult a nem olcsó jegy, gondoltuk legalább a fővárost megnézzük mielőtt a hangzatos nevű sziget felé vesszük az irányt. Utólag azt gondolom pont, hogy vidékre kellett volna menni talán, de itt tapasztaltuk meg először azt, milyen mások is egymástól a karib-tengeri szigetek. Itt sem beszélnek sokan (és jól) angolul, de több emberrel megértettük magunkat, mint Guadeloupe-on. Francia testvérszigetéhez képest ez a sziget jóval fejlettebb, és nagyobb arányú a fehér lakosság is.

 

Érkezés

 

A kompozás Dominikáról felemás volt számunkra. Én addig álltam kint a hátsó, nyitott részen, amíg lehetett látni Dominikát, míg Brigi bent próbálta meg átvészelni a hánykolódással járó kellemetlen érzést.  Még a hajón voltunk, mikor naplementekor gyönyörűen mutatkozott egyszerre a Nap és a Hold is az égen. Martinique mellett már sötétben hajóztunk, csak a városok fényeit láttuk a part mentén. Örültünk, mikor kikötöttünk és leszállhattunk, nem vált kedvenc utazási formánkká a kompozás.

 

Időutazás

 

Ericnél foglaltuk le első AirBnB szállásunkat, aki ki is jött elénk a komphoz. Beszuszakoltuk a kis kocsijába a nagy táskáinkat és elindultunk. Többsávos autópálya, felüljárók, minden rendesen kivilágítva, rengeteg autó… Csak pislogtunk, úgy elszoktunk ettől Dominikán. Az első erősebb időutazós érzés azonban akkor ért minket, amikor megérkeztünk a szállásra. Aki látta/olvasta hogyan laktunk Dominikán, annak elég ez a két kép, hogy megadja a kontrasztot.

 

 

 

No igen, kicsit más. Meleg zuhany, puha ágy, internet az asztali Mac-en. Rend, tisztaság, modern minimalista luxus. Fáradtak voltunk, hamar lefeküdtünk a rendkívül kényelmes ágyba…

Másnap reggeliztünk egy jót, Eric főzött kávét Briginek és dartsoztunk egy jó(béná)t. Eric miután megtanított az Abalone játékra (és el is vert párszor) felajánlotta, hogy elvisz minket vásárolni, majd le a buszállomáshoz, ahonnan foghatunk buszt. Egy nagy Tesco méretű hipermarketbe mentünk, és mit ne mondjak, vagy 5-10 percig eltartott, míg napirendre tértünk az egyébként számunkra hétköznapi helyzeten. Először is, hogy milyen fényes volt odabent minden az erős világítás miatt. Másodszor, hogy mennyi minden is volt a polcokon és milyen végeláthatatlanul nagy volt maga a bolt! Dominikán megszoktuk melyik nap érdemes menni vásárolni, mert tudtuk, mikor töltik fel a készleteket. Például hétfő-kedd-szerdán teljesen értelmetlen volt, mert a fél szupermarket üres volt. Nade itt! Elképesztő volt a kontraszt, még most, majd’ 1 évvel később is bennem van az a döbbent érzés ami akkor fogott el minket. Így tudom elképzelni, amikor egy tanyán felnőtt és mást addig nem látott valaki eljut egy városba.

Vettünk sznorkel-felszerelést, Barbados és St. Vincent is bíztatónak ígérkezett ebből a szempontból. Mikor leértünk a buszállomásra, csak egy gond volt. Buszok sehol! Eric arra tippelt, hogy vasárnap lévén nem közlekednek. Sebaj, a szállásunk pont az öböl túloldalán volt, menetrendszeri kishajó pedig szerencsénkre vasárnap is közlekedett.

 

Le Trois-Iléts

 

Várnunk kellett ugyan egy órát, de az idő gyönyörű volt, nem esett nehezünkre kicsit ücsörögni a parton. Nagyjából fél óra alatt áthajóztunk Trois-Ilets-be, majd újabb 20 perc séta után megtaláltuk  aznapi szállásadónk lakását. Ledobtuk a cuccainkat és gyorsan elstoppoltunk a környék legjobb strandjára. A nő aki felvett minket nagyon aranyos volt, nagyon igyekezett valamit elmagyarázni nekünk, amit sajnos nem sikerült megértenünk a sok erőfeszítés ellenére sem. A strand… Mit mondhatnék, nem lesz a kedvencem. Egy hotel strandján tudtunk fürdeni kicsit, és teljesen jó is volt ennyire, de semmi több. Mégis, itt egy kép a hangulatról a fenyőkkel szegélyezett homokos partot elválasztó hullámfogó tetejéről.

 

Visszafelé fagyiztunk egy nagyon jót, és visszastoppoltunk a szállásra, ahol már csak ejtőztünk estig.

 

Fort-de-France

 

Másnap egy francia pékségben vettünk egy bagettet, csokis croissant-t és egy sajtos-sonkás szendvicset is. Utóbbiakat ott helyben megettük, a bagettet pedig a házigazdánk által készített banánlekvárral majszoltuk el a szálláson. Hamar visszahajóztunk a fővárosba, ami végül igazi csalódás volt számunkra. A Lonely Planet könyvünk több érdekes helyet is írt, hát ezek közül a legérdekesebb/szebb ez a könyvtár volt.

 

Jobb felül belóg egy kicsit egy daru, ez azért van mert az egész utca fel volt túrva előtte, és szörnyű zajos és csúnya volt egyébként a környék. Felkerestük a helyi fedett piacot is, ahol viszont egy fontos dolog történt: megvettem életem első kalapját!!

 

Ez továbbá az utolsó ismert közeli kép, amin látszik a Nepálban kapott kis „nyakláncom”, amit pár nappal később Barbadoson elhagytam. :(

Az egész város jellegtelen voltát csak tetőzte a meleg amit a beton ontott mindenhonnan és az, hogy ezt a napot ennyi cuccal és röhejesen kinézve sétáltam végig:

 

Végül szégyenszemre úgy döntöttünk beülünk a légkondis mekibe, és ott is maradunk jó sokáig. Így aztán ott ücsörögtünk késő délutánig.

 

Éjszaka a reptéren

 

Még sötétedés előtt kerestünk egy buszt amivel kimentünk a reptérre, ahol a másnap reggeli gépig visszalévő időt gondoltuk eltölteni. Találtunk is egy szuper kis helyet egy konnektor mellett (utazók egyik legjobb barátja).

 

Igen ám, de olyan 10 óra magasságában jöttek a biztonságiak, hogy a reptér hamarosan bezár, nekünk pedig nincs maradásunk az épületben. Döbbenten álltunk a szituáció előtt, mert direkt utánanéztünk, a második szállásadónkkal pedig – a félreértések elkerülése végett – külön le is fordíttattuk a reptér hivatalos weboldalán lévő infót, hogy 7/24-ben nyitva van az épület. A Security azonban hajthatatlan volt, így kitelepültünk a reptér előtti egyik padra. Szerencsére mégiscsak a Karib-tengeren vagyunk, az éjszakák nem vészesek odakint sem. A fura ebben a helyben, hogy nem a várostól arrébb található, hanem viszonylag közel hozzá, reggel még futók is jöttek arra. Beosztottuk: Brigi alszik először 3 órát, aztán pedig én is 3-at, majd amikor kinyit a reptér megyünk vissza. Míg Brigi aludt arra vetődött egy – vélhetően – hajléktalan, aki ugyan vagy fél órát magyarázott franciául és nem volt hajlandó tovább állni, nem zavart sok vizet.

 

Végül reggel mikor becsekkoltunk az első LIAT járatunkra, hiszitek vagy sem: kézzel írott beszállókártyát kaptunk!! Pár órával később pedig már úton is voltunk az isteni Barbados felé…

Please reload

Lenn a messzi délen - 2. rész

July 4, 2018

Hiánypótló sorozat - San Francisco

June 12, 2018

Hiánypótló sorozat - Izland

February 7, 2018

Lenn a messzi délen - Új-Zéland, Déli-sziget

February 3, 2018

1/8
Please reload

Ajánlott bejegyzések