©2017 by Benceutazik

New York - Day 4

May 9, 2016

 
Miután reggel befejeztem és feltöltöttem az előző bejegyzést, leszaladtunk körülnézni reggeli reményében. Végül szezámos kifli, vaj, joghurt kombó mellett döntöttünk, és egy kis rajzfilmnézés közben elmajszoltuk a reggelinket. Az egész délelőttöt bent tölöttük, én blogot írtam, Brigi a naplójába jegyzetelt. Végül fél 1 körül összekaptuk magunkat és megcéloztunk egy Wall Street környéki Wendy's-t. 2 napja annyira ízlett és otthon nincsen, szóval egyöntetű döntés született. Muszáj megmutatnom, mit ettem, ugyanis mindkét dolog újdonság volt:

 

Igen, jól látjátok, egy 3 húsos hamburger és egy Baconator-nak elnevezett sültkrumpli. Örülök, hogy holnap már továbbállunk, mert a Karib-tengeren elhagyott 19 kg úgy érzem itt hamar vissza tudna szökni. Miután belaktunk, Brigi beleejtette a telefonját a WC-be, így amíg ő azt szárítgatta, én az aktuális sétaútvonalat terveztem. Kezdetnek bepótoltuk a tegnap félig elmaradt Chinatown&Little Italy bejárást, ahol egész seregnyi kicsi kínai próbált nekünk "hembe"-t eladni. Rájöttünk persze, hogy ez "handbag", azaz kézitáska szeretne lenni, de az a hangsúly és kiejtés örökre velünk marad. 

 

Little Italy-ből kifelé és úton a Brooklyn Bridge felé a szükség egy múzeum mosdójába vezérelt, ahol belefutottunk valami számomra fura kortárs koreográfiába. Ez a második videó amit csináltam:

 

Nos, talán ők így önkifejeznek. Tiszteletben tartom mindenki jogát ahhoz, hogy azt csináljon amit akar, de ezt azért egyszer valaki magyarázza meg nekem, mert én nem vagyok ehhez elég képzett.

A Brooklyn Bridge gyalogos része szombat délután lévén baromi zsúfolt volt, ráadásul úgy tetszett mindenki Brooklyn felől igyekszik Manhattanbe, tehát pont szembe...

 

De igen, jól látjátok, kisütött a nap!!
Tarkította a képet néhány üvöltöző bringás, akik a saját sávjukban szerettek volna szabályosan közlekedni, illetve rengeteg forgalom-feltartó szelfis egyén/pár. Itt azért muszáj volt nekünk is 1-2 képet csinálnunk,

 

 

átérve Brooklynba azonban nagyon megörültünk a csendnek ami a mellékutcákban fogadott. Brigi szerette volna megkóstoltatni velem a Fried Pickle nevű ételt, amivel kapcsolatban akad azért fenntartásom bőven, de hát ha ő mondja, csak nem lehet olyan rossz. Még előző este ki is kerestem a legjobb helyeket New Yorkban, ahol ilyet lehet kapni, és még el is mentem a bárba. Mindezt azért, hogy amikor leülünk rendelni a pincér közölje, hogy a menü átalakítás alatt, és Fried Pickle-t ott nemhogy mi, de már senki sem fog tudni enni ezentúl. Szomorúan kiballagtunk hát, és a vacsorára tervezett Juliana's pizzázó felé vettük az irányt. Itt meg persze moderált, de semmit sem előrehaladó sorba ütköztünk a bejáratnál, úgy negyed óra után köszöntük és elraktuk máskorra a dolgot. A parton padon ücsörögve és sétálva néztük a késő délutáni Manhattant,

 

 

majd egy mólón kialakított sport"telepen" ülve néztük az egyre sötétedő eget és az egyre világosodó felhőkarcolókat. Felsétáltunk a Brooklyn Heights Promenade-re,

 

és miután teljesen besötétedett, hazajöttünk.

 

New York-ról az itt töltött pár nap alatt többféle érzés és kép is kialakult bennem. Mindig azt gondoltam, hogy "nagy és zajos". Nagynak tényleg nagy, viszont személy szerint a Nagykörutat zajosabbnak találom még a Times Square-nél és a legforgalmasabb sugárútnál is. Azt is gondoltam, hogy ahhoz, hogy az ember itt éljen, tudnia kell legalább kicsit is angolul. Hát egy fenét. Mind Chinatown-ban, mind itt északon a latin szomszédságban belefutottunk olyanokba, akik angolul még az irányokat (bal-jobb) sem tudták.. Büdösnek sem büdös, pedig ettől nagyon féltem, hogy a karibi levegő után itt fejfájásom lesz. Egy korábbi tapasztalatomból indultam ki, mikor egy hónap után Kánban, Budapesten egy hétig éreztem a szmogot és fájt a fejem. Tetszik továbbá, hogy kb. ahol csak lehet van virág ültetve, rengeteg különféle színű tulipánt láttunk, de a Rockefeller Centernél még liliom is volt kiültetve. Abszolút élhetőnek látom, sehol nem éreztem veszélyben magamat, és a sokszínűsége gyönyörködtet. Mégis, ez itt nagyon személytelen. Brigi jól fogalmazta meg már a második nap, hogy itt mindenki pótolható. Ebben a tömegben akarva-akaratlanul is elvész az ember.

 

És itt ülök most az utolsó New York-i esténken hajnal fél 1-kor és miután befejezem a poszt írását, kiválogatom és feltöltöm a képeket, majd nagyon remélem, hogy alszom egy jót mielőtt holnap magunk mögött hagyjuk ezt a metropoliszt. Legalábbis egyelőre... :)

Please reload

Lenn a messzi délen - 2. rész

July 4, 2018

Hiánypótló sorozat - San Francisco

June 12, 2018

Hiánypótló sorozat - Izland

February 7, 2018

Lenn a messzi délen - Új-Zéland, Déli-sziget

February 3, 2018

1/8
Please reload

Ajánlott bejegyzések