©2017 by Benceutazik

New York - Here we come!

May 7, 2016

Ugorjunk most kicsit előre az időben.. egészen a jelenig. A Karib-tengeren ugyanis kevés lehetőségem volt géphez jutni és bejegyzések irásával tölteni az időmet, igy aztán ezt az időszakot utólag folyamatosan fogom pótolni, közben viszont szeretném azt is megosztani, ami épp történik velünk. :)

Miami Sucks
 

Nagyjából négy és fél hónapot töltöttünk a Karib-tengeren, és ezután Új-Zélandra terveztünk menni. A vizumot azonban csak Brigi kapta meg, nekem a lassú internet-elérés miatt nem sikerült. A jegyeink viszont már megvoltak New Yorkig, igy akármi is legyen eztán, a jegyeket nem hagyjuk veszni. Fura volt belegondolni, hogy a karibi körülményekhez képest, amelyek közt majd' fél évet éltünk milyen lesz egy ekkora városba csöppenni. Amikor Kenyából jöttem vissza Magyarországra az nagyon megviselt, pedig ott csak két hónapot töltöttem. Izgatottan vártuk tehát az indulás reggelét, ami május harmadikán el is jött. Minden gond nélkül becsekkoltunk, az American Airlines olyan profizmussal működött, amitől a LIAT miatt már úgymond elszoktunk. A karibi légcsavaros repüléseink után lenyűgözve szálltunk be a fejtámlákba épitett monitorokkal felszerelt gépbe. Miamiba kb. 5 órát repültünk, és volt szerencsém a Bahamák fölött megpillantani a tenger csodás szineit is, ami a karibi utunkból sajnos kimaradt.

Miamiba pont ebédidőben érkeztünk meg, és lévén 3 óra volt adott az átszállásunkra, kényelmes ebédelésre számitottunk. Érkezés után először is jó sokat kellett sétálni mig odaértünk úgy nagyjából bárhová... Végül kiderült, hogy ilyen automatikus beléptető-gépeknél is intézhetjük a beléptetést, igy ezt választottuk. Vett ujjlenyomatot, fényképezett, majd adott egy cetlit. Brigié oké volt, az enyém viszont lényegében egy nagy X-el volt áthúzva. Ennek, és a műszakváltásnak köszönhetően 1.5 órát álltunk sorba, mig végre egy határőr beengedett minket. Valami oknál fogva viszont nem kaptuk meg 3 hónapra az engedélyt, igy június végéig tovább kell majd állnunk. Grenadában már szóltak, hogy a csomagunkat majd nekünk kell felvenni és "átszállíttatni" Miamiban (kezeket fel aki érti ennek a lényegét), szóval a várva-várt ebéd helyett még a csomagunkat is hajkurásztuk egy ideig. Nem volt könnyű, hisz a gépünk landolása után 2 órával értünk a csomagkiadóhoz, a miénk után már másik 3 gép csomagja volt a szalagon. Sebaj, végül megvolt, tipli tovább, csomag újrafeladva, nézzünk valamit enni! Be kellett érnünk szendviccsel, ami drága és inkább csak elfogadható volt, de legalább jutott valami a hasunkba.

 

Day Zero
 

New York-ig további 3.5 órát repültünk, leszállás közben pedig megláttam Manhattan felhőkarcolóit, és szokatlan izgatottság vett rajtam erőt. Mint egy kisgyermeken mikor felébred és eszébe jut, hogy éjjel jött a Mikulás. Mivel belföldi járat voltunk, így itt semmiféle ellenőrzésbe nem futottunk bele. Felvettük a hátizsákokat, vettünk fel pénzt, majd irány a busz. Basszus, hideg van!12 fok és felhő a 30+napsütés után.. Pulcsi ugyan volt elővéve, de fürdősortban voltam és a sapkám is a táska mélyén... Sebaj, itt a buszmegálló, csak pár percet kell a szabad levegőn tölteni. Az elsőre nem tudtunk felszállni, kiderült, hogy nem lehet csak előre váltott MetroCard-al, és aztán az automatából azzal megvett jeggyel... Na jó, ezzel elment kb. 15 perc, de végre fent voltunk a buszon. A táskáinkkal persze csak elég furán tudtunk megállni, de ez van... Mivel a sofőr bemondásai érhetetlenül halkak és torzak voltak, megkértünk egy utast, hogy legyen kedves szólni, amikor a megállónkhoz érünk. Kb.  40 percet mentünk, míg a Laguardia reptérről elértünk a 135th&St. Nicholas sarkára. Innen egy saroknyira volt a hely, ahová Couchsurfing-en találtunk szállást két éjszakára.

Egy kínai srác volt a házigazdánk, aki ugyan nem volt túl beszédes mint vártuk, de nagyon kellemes kis lakása volt a Harlem egyik csendes utcájában. Érkezés után gyorsan leszaladtunk és egy mekiben megvacsoráztunk. Mikor visszaértünk, egy másik couchsurfer már kész volt a vacsorával, így aznap kétszer vacsiztunk. Kínai volt ő is, és nagyon finom májat csinált amit  természetesen pálcikával ettünk. Lilyvel nagyon jót beszélgettünk, kiderült hogy nemrég Jordániából indulva leutazott Tanzániáig teljesen egyedül, most pedig gyűjt egy kis pénzt a Dél-Amerikai útjára. Evés után nekiültünk megtervezni a másnapot. Igazából már mindketten aludtunk volna mert hullák voltunk, de még csak fél 9 volt, mi meg a nappaliban kaptunk helyet, így tervezgettünk és vártuk hogy a többiek is elfáradjanak. A kanapén Brigi aludt Lilyvel, én pedig egy kényelmes szőnyegen a hálózsákomban végül olyat aludtam, hogy szerintem egyszer sem fordultam a másik oldalamra egész éjszaka. 

 

Day 1
 

Reggel korán felébredtem és megírtam a Szent Péter kapuja bejegyzést egy laptopon, majd nagyjából 9-kor elindultunk felfedezni a várost. Igaz ugyan, hogy Brigi már harmadszor jár itt, de az izgatottságom rá is hatással volt. Miután 3 háztömböt sétáltunk rossz irányba, végül megtaláltuk a nekünk kellő metrómegállót, és elmentünk a 42nd Streetig. Reggelire egy New York-iak által ajánlott fánkozóban szerettünk volna enni, de nem sikerült megtalálnunk. A Bubble Tea-s pedig még zárva volt.. Így maradt a Dunkin Donut reggelire, persze erre sem volt panasz... Times Square következett, ami Brigi szerint nappal uncsi és éjjel jó igazán, de azért így is sikerült csinálnom egy jó képet.

 

 

Brigi említett egy M&M's boltot a közelben, de arra nem számítottam, hogy egy három emeletes M&M's birodalomba fogok belépni! Volt itt minden, eperízű fehércsokis M&M's,saját fotót M&M's-re nyomtató gép,

 

és 3000 dolláros Swarowskival tuningolt bőrdzseki is.

 

Na meg persze rengeteg M&M's!! 

 

Megálltuk költés nélkül, de körülnézni mindenképp megéri!

Az idő ugyan elég felhős volt, de mivel délutánra még esőt is jósoltak, így vettünk jegyet a Rockefeller Center tetejébe, azaz a Top of the Rock kilátóba. Mint kiderült, ez az az épület, aminek építésekor ezt a híres képet készítették:

 

A belépésig még volt egy óránk, így átsétáltunk a St. Patrick's Cathedral-be és még bolyongtunk kicsit a környéken. A katedrális gyönyörű szép belülről, az orgona és a mögötte lévő ablak különösen tetszett.

 

A lift felfelé nagyon gyorsan felrepített minket, az utazást a lift üveg teteje és a kékkel megvilágított liftakna még jobbá tette. Fent aztán egyik irányba a Central Park-ra nyílt kilátás, dél felé pedig az Empire State Building felhőbe vesző alakja volt a fő látnivaló.

Délre:

 

Északra:

 

Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve kidugtam a szelfibotot a biztonsági üvegen, szóval lefelé pedig ilyen 70 emelet magasból:

 

 

Borzasztó hideg volt, fújt a szél is, így mind a három külső szint bejárása után leültünk egy picit melegedni odabent. Jobb is volt így, mert Briginek már pirosodott az orra! :)

 

Ebédre ismét mekibe mentünk, mely talán bocsánatos bűn lehet hisz nagyon "amerikás" napot szerettünk volna kerekíteni. De nem is emiatt írom ezt le, hanem emiatt:

 

Ez itt ugyanis üdítőautomata, amiből több mint 100  féle ital közül választhatod ki mit kérsz. Jó rendben, gondoltuk, biztos sok van amit nem ismerünk. Maradtunk tehát a sprite-nál, de miután kiválasztottuk, még kidobott kb. 8 választási lehetőséget, úgy mint: vaníliás, cseresznyés, epres, stb.. Én vaníliásat ittam... :) Ebben a városban láttam először olyat is, hogy a vendéglő vécéjében van falra szerelt ATM...

 

Kis séta után a Grand Central Terminal következett, ahol én a Legenda vagyok egyik forgatási helyszínét, míg Brigi a Gossip Girls-ét találta meg. Ja és persze a Madagaszkárban is ide szabadulnak be egy jelenetben. :)

 

Ez a postaláda tetszett a legjobban, bár az Apple elegánsan kialakított "boltja" sem rossz.

 

Innen elsétáltunk az ESB lábához, mely ekkor már nem karcolta oly erősen a felhőket... Némi internethasználat segítségével aztán sikerült rábukkannunk a reggel keresett fánkos helyre, és bubiteát is sikerült szerezni:

 

Passion Fruit-os  fánkot ettem, mindenkinek csak ajánlani tudom! Ráadásul a fánkosnál találtunk 50 dollárt!! Szerencse, hogy reggel nem tudtuk megejteni a fánkozást itt.. :) Ja igen, ha bárki kipróbálná, akkor a Dough Doughnuts-ról van szó, több helyen is vannak a városban.

 

Szerettük volna megnézni sötétben a Times Square-t, de odakint esett az eső, és sötétedésig még volt kb. 3 óránk, így bementünk egy moziba megnézni a Dzsungel Könyvét. Életem legdrágább mozizása volt ez, az IMAX jegy 22 dollár volt fejenként, hozzá az -újratölthető- kukorica és üdítő még 16. Összesen 60 dollár, de a nemrég talált pénz miatt fejenként összesen 5 dollárból kijöttünk. A film nagyon tetszett mindkettőnknek, és kifelé még egy magyar párral Orsival és Gáborral is összefutottunk. Velük együtt sétáltunk vissza a Times Square-re, hogy az éjszakai látvány is a miénk legyen,

 

 

majd innen már újra kettesben hazametróztunk. Vicces amúgy ez a szó, hogy haza. Mióta utazunk ez általában azt a helyet jelöli, ahol a hátizsákjaink vannak letéve..

 

Mikor visszaértünk egy új-zélandi negyvenes vendég is volt a lakásban, akivel hosszan és jót beszélgettünk mind Új-Zélandról, mind Kanadáról és egyebekről. Észre sem vettük, hogy már negyed kettő van, amikor összekészítettük a hátizsákjaink másnapra és lefeküdtünk aludni. Első nap sikerült kb.  25km-t sétálnunk, csak úgy, remélem ez ellensúlyozta a nagyon "amerikásra" sikerült étkezésünket...

 
Please reload

Lenn a messzi délen - 2. rész

July 4, 2018

Hiánypótló sorozat - San Francisco

June 12, 2018

Hiánypótló sorozat - Izland

February 7, 2018

Lenn a messzi délen - Új-Zéland, Déli-sziget

February 3, 2018

1/8
Please reload

Ajánlott bejegyzések