©2017 by Benceutazik

Steall Waterfall - séta a Harry Potter völgyben

May 25, 2015

Igen tudom, kicsit már unalmas hogy most is Harry Potter - pedig lesz még. Akit ez megnyugtat, a Rettenthetetlenhez is sok jelenetet forgattak itt. A tegnapi túra után meg is értem miért!

 

 Már vagy 2 hete nem tudtam sehova kimozdulni, köszönhetően a mindig esős időnek a szabadnapjaimon. Untam már nagyon idebent, hiába az új laptop. Vágyódtam nagyon kifelé. 2 napja vettem egy 70L-es túrahátizsákot a bele való víztartállyal együtt, és az is kipróbálásért kiáltott. A második szabadnapomon az időjárásjelentés eső-nap-eső-nap időt jósolt, - mily meglepő - de úgy voltam vele, hogy nem izgat, ugyanis megbuggyanok ha nem mehetek ki még egy hétig. Így aztán felpakoltam kb. 10 kg-ot a táskába - pl. az előző laptopom is beraktam, mert az 3 kg -, és elindultam letesztelni milyen is egy kicsit nehezebb táskával, egy kicsit hosszabb távot gyalogolni.

 

A cél a Steall vízesés volt, ami az internet szerint innen kb. 9 mérföldre van. Elindultam hát a Cow Hill felé, ám az elágazásnál a Glen Nevis felé tartó ösvényre tértem, nem pedig a csúcs felé, mint legutóbb mikor itt jártam. A Ben Nevis ma szégyenlős volt, és keveset mutatott magából. Mindenesetre 1-1.5 hónapon belül elolvad majdnem az összes hó, és akkor már az olyan laikusoknak is mászható lesz, mint én.

 

A meseerdőbe vezető elágazást elhagyva elkezdtem ereszkedni. A völgybe vezető úton egy mellékút ragadta meg a figyelmem;

 

és annyira hivogató volt, hogy muszáj volt arra elindulnom. Negyed órás kitérőt tehettem a fa pallókon Outlandiában,

 végül egy kis faházikóra bukkantam. Zárva volt, kopogásra nem reagált senki ezen az eldugott kis helyen. Itthon aztán utánanéztem, akit érdekel itt olvashat róla: http://www.outlandia.com/ .

 

A völgyben egy szélesebb erdei úton haladtam egy ideig, majd a Ben Nevisre indulók szálláshelyénél, a Glen Nevisnél kitértem az aszfalt útra, hogy némi panorámám is legyen, ha már erre sétálok.

 

A Glen Nevis sokszáz holdnyi területet birtokol végig a völgyben, nyáron állítólag rengeteg turista kempingezik náluk, nameg a Harry Potter egy részét is itt vették fel, ahogy azt büszkén hirdeti egy táblájuk.

 

Ahogy a padkán haladtam célom felé, konstatáltam hogy a hátizsák borzalmasan kényelmes. A víztartályból kijövő cső pedig egy erős mágnessel rögzül a táska mellkaspántjához, így ez a funkció pedig zseniálisan praktikus. Miután iszik egy kicsit az ember, nem kell keresgélni vagy bepattintani a csövet - még csak odanézni sem kell - csak nagyjából meg kell találni a mágnest, és az "odacuppan". A táska saját esőkabátját már a Cow Hillen fel kellett raknom, és végig rajta volt, bár az időjárás a jósolttól eltekintve inkább esik-felhős-esik-felhős volt. No nem panaszkodom, egy kevés napsütés is volt (1x..).

 

Motoros egy kisebb domb tetejéről nézi a Ben Nevist:

A Lower Falls volt az első vízesés ahova elértem, itt konkrétan majdnem a vízesés fölé építették a hidat, így nehéz eltéveszteni. A bácsi akit megkértem, kicsit bénán fotózott, így nem látszik sem a vízesés, sem az hogy a 15 méter mély sziklafal legszélén állok - megjegyzem majdnem le is estem mert csúszós volt..

 

Itt letértem az útról, és egy sétaúton mentem kb. 2 km-t, ami azt ígérte, hogy Paddy's Bridge-hez visz. Itt volt az egyetlen megálló amit beiktattam a nap során, leültem egy lapos sziklára egy zúgónál, és ettem némi diót és mazsolát amit magammal hoztam.

 

10 perc után ismét úton voltam,

majd Paddy hídja után pedig visszatértem az akkor már csak egy nyomvonalas autóútra.

 

Az autóút egy parkolóban ért véget, nagyjából 10-15 kocsit számoltam (ez fontos, mert visszafelé stoppolni akartam, így innentől az embereket is számoltam akik szembe jöttek, hogy vajon hány autónyi esélyem marad a visszaútra). Ez a nem éppen szívmelengető tábla fogadott a túraút kezdeténél, amin az utolsó 2km-t kellett megtenni a vízesésig:

 Mondjuk utólag megértem, a sziklák amiken az út vezetett, mind vizesek és csúszósak voltak, bőven el tudtam képzelni hogy egy rosszabb napon, rosszabb cipőben ide tévedő ember megcsússzon. Paddy hídjától kezdve a terep végig emelkedett, itt az ösvényen a leginkább.

 

Igen, ez is az ösvény:

 

Az ösvény szűk, jobb kéz felé alattunk zúgó zúgó után, hatalmas robajjal ömlött a víz lefelé.

 

 

Aztán varázsütésre megváltozott a táj, újra kiszélesedett a völgy, és a kis folyó újra velünk egy szintben volt, és a cél is látótávolságba került! :)

 

Itt igen hideg szél fújt, olykor viharos erősséggel, így hiába volt ez az uticélom, egy pillanatra nem vettem le a hátizsákom, hogy pihenjek. Talán majd nyáron, hisz a rét nagyon kellemes, egy nyugalmasabb és naposabb délutánon szívesen piknikezne itt az ember a vízesést elnézegetve. Nameg ha egy HP filmben vagyunk, akkor a kviddicsmeccseket is itt tekinthetjük meg.

 

Visszafelé még óvatosabban kellett egyensúlyozni a sziklákon, lefelé hajlamosabb megcsúszni az ember. Mikor leértem, a parkoló után az első kocsit már stoppoltam, és hogy-hogy nem, fel is vett. Elhozott FW-be, ahol a Morrisonsnál elköszöntünk, majd hazasétáltam.

 

A végeredmény 20 km, 30.093 lépés, kb. 500 m szintemelkedés 4.5 óra alatt. A túrahátizsák kétségtelenül jó választás volt, semmi hát-derék-váll fájás nincs. A műtött bokámat éreztem azért utána, de ezt főleg annak a sziklás résznek tudom be a végén, amit oda-vissza tettem meg, hisz addig semmi gondja nem volt. A morcos időjárás ellenére jó döntés volt, hogy elmentem, végülis nem cukorból vagyok, hogy elolvadjak az esőben! Itthon estebédre sütöttem magamnak egy Rib Eye steaket, amit friss salátával megettem, nagyon jól esett! :)

 

Zárásként egy selfievel bizonyítom, hogy tényleg jártam a Steall Waterfallnál! :)

 

 

 

Please reload

Lenn a messzi délen - 2. rész

July 4, 2018

Hiánypótló sorozat - San Francisco

June 12, 2018

Hiánypótló sorozat - Izland

February 7, 2018

Lenn a messzi délen - Új-Zéland, Déli-sziget

February 3, 2018

1/8
Please reload

Ajánlott bejegyzések