©2017 by Benceutazik

Tobago Cays

January 28, 2017

Volt szerencsénk St. Vincent és a Grenadine-szigetek legszebb és legnagyobb becsben tartott szigetcsoportja mellett lakni 6 héten keresztül. Tobago Cayst 5 lakatlan sziget alkotja, és a legjobb sznorkelezős hely párszáz kilométeren belül. A gyönyörű környezetben teknősökkel és rájákkal találkoztunk a víz alatt; ezzel egy régi álmom vált valóra.

 

 

Phil

 

Egy hete voltunk már lakosok Mayreau-n, kezdtük kialakítani a napjaink ritmusát, kezdtük megszokni a helyi viszonyokat. Egész karib-tengeri tartózkodásunk alatt itt éltük legmelegebb napjainkat, ebédidőben esztelenség volt kimenni a napra. Alakult a viszonyunk a lakosokkal, köztük is leginkább pár szomszéddal, rajtuk kívül pedig Denissel és Phillel.

Hogy őszinte legyek, érzésem szerint Phil volt az egész sziget legértelmesebb embere. Járt külföldön, dolgozott sokat „nyugaton”, majd hazatért. Vett egy házat, amit azóta is építget. Vett egy motorcsónakot – amivel az emlékezetes Carriacou Animal Hospital-be mentünk –, és összeállt a helyi halászokkal akiknek nem futja csónakra. Együtt járnak ki a tengerre homárt fogni, a zsákmányt pedig elosztják. Közösségi gondolkodás, karibi módra – mondhatnánk. Csakhogy Philen kívül ilyesmi itt nem jut eszébe senkinek. Az csak ott tartózkodásunk vége felé derült ki, hogy ráadásul az egész szigetet tömörítő tanácsnak/közösségnek a vezetője, és igyekszik minél többet tenni a helyiek boldogulásáért.

Ő volt az, aki felajánlotta, hogy kivisz minket a lakatlan szigetek közé, ha szeretnénk. Természetesen szerettük volna, és úgy esett, hogy kerek 5 hónapja voltunk együtt, amikor sikerült összehozni.

 

Szigetfoglalás

 

Ebédidő előtt nem sokkal találkoztunk lent a mólónál és örömmel láttuk, hogy Phil 8 éves fia

 

és annak egyik barátja is

 

velünk tart ezen a gyönyörű napon. Kis pamacs-felhők látszottak csak az égen, és mi felkészültünk még egy borzalmas motorcsónakos útra. Kellemesen csalódtunk, mikor kifejezetten lágyan haladva fél óra után már ott is voltunk a legközelebbi sziget mellett. Itt viszonylag sokan voltak a parton, ide jön minden turista járat Union Island-ről. Itt már bukkantak fel teknőcök a csónak mellett itt-ott, izgatottan figyeltük hol jön fel egy újra levegőért.

 

Amikor beértünk a yachtok közé,

 

rengeteg sikertelen kísérlet után sikerült végre egy tűrhető fotót is készítenem abban a 3 másodpercben, amikor levegőt vesznek.

 

Őszintén fáj a szívem, hogy nincs GoPro-nk amit víz alá vihettem volna, mert így ez a legközelebbi és legjobb teknősös képem innen, amit meg tudok veletek osztani.

Fél óra „teknőcvadászat” után kinéztük Jamesby szigetét, hogy kikötünk az elhagyatott parton és onnan fedezzük fel sznorkelezve a víz alatti világot.

 

 

A sekély, köves vízben a kikötés nem ment zökkenőmentesen, többször dobtuk be és szedtük fel a horgonyt, míg tökéletesen sikerült belőni a távolságot a hullámok ismeretében. Végül csak kikötöttünk a yachtoktól nem is oly távol.

 

Itt készült a blog Facebook oldalának profilképe is, amikor a csónak elején ülve a horgonyt kezeltem. Vagyis nyilván utána, amikor már tudtam másra is figyelni. Érdekesség, hogy a háttérben látható szigeten tették partra Jack Sparrow-t a Karib tenger kalózai c. filmben, és itt rakott jelzőtüzet Keira Knightly, hogy megtalálják őket. A későbbiekben nagyon szerettem volna itt eltölteni egy éjszakát, azonban a helyiektől hallott sztorik – rablás, nemi erőszak és hasonló finomságok – végül meghátrálásra késztettek. Így nem mondhatom el magamról továbbra sem, hogy egy lakatlan sziget egyetlen lakója lettem egy éjszakára.

 

Partraszállás után ilyen volt a látképünk a teljesen néptelen partról,

 

és ilyen egy kicsit odébbról, Brigivel a sziklán.

 

 

Repülő teknősök

 

Nem kellett sokszor kérni engem, hogy ússzak be a mélyebb vízbe és kezdjek el teknősöket keresgélni. Először ketten mentünk Brigivel, de 10 perc sikertelen kóválygás után kijöttünk egy kicsit. Másodjára beljebb úsztam és a 7-8  méteres vízben már találtam többet is. Békésen úszkáltak, rágcsálták a hínárt, és időnként felúsztak a felszínre is. Egy ideje már nézegettem őket, amikor egy rája is felbukkant, és azt követve majdnem nekimentem egy katamaránnak…

Mikor visszamentem a teknősökhöz, úgy döntöttem közelebbről is jó lenne megnézni őket. Amennyire emlékeztem 6-7 métert merültem addig maximum, úgyhogy ez is meglehet, ha nagy levegőt veszek. A következő fél órában csak akkor voltam a felszínen, ha kellett egy kis pihenő a tüdőmnek a merülések között. Teljesen elvarázsolt, ahogy a tengerfenékre leérve és visszanézve láttam a teknősöket úszni. De nem is igazán úsztak, nagy mellső uszonyukkal inkább repültek a vízben. Pont olyanok voltak, mint a Nemo nyomában. Nagyon barátságosak voltak, egészen közel lehetett hozzájuk úszni. Féltem, hogy esetleg megharap, de miután úgy döntöttem meg kell próbálni, még meg is tudtam simogatni az egyiket. Amivel annak semmi baja nem volt, egy fikarcnyit sem gyorsított fel, hogy otthagyja a kéretlen tapizót.

Mikor elfáradtam kicsit a sok merülésben, kiúsztam a partra pihenni. A srácok épp Brigit temették be homokkal, egészen hatékonyan.

 

Phil úgy láttam egy szikla alatti árnyékban aludt, míg Brigit újra a vízbe csábítva neki is része lehetett ebben a csodában. Ekkor találtunk egy, a többinél látványosan nagyobb példányt is, akinek sikerült a fejét is megsimogatnom! Azt hiszem ennél többet nem is kérhettem volna, egy örök életre megmaradó emlék lett ez a nap.

 

 

Please reload

Lenn a messzi délen - 2. rész

July 4, 2018

Hiánypótló sorozat - San Francisco

June 12, 2018

Hiánypótló sorozat - Izland

February 7, 2018

Lenn a messzi délen - Új-Zéland, Déli-sziget

February 3, 2018

1/8
Please reload

Ajánlott bejegyzések