©2017 by Benceutazik

Hiánypótló sorozat - Izland

February 7, 2018

2016 októberében egy rövid időre szétváltunk Brigivel, míg ő majd’ 1 év utazás után hazalátogatott. Londonban az ő gépe indult előbb, nekem még volt némi időm blogolni a járatom előtt. San Franciscóba készültem eredetileg, de a legolcsóbb útvonal Reykjavíkon keresztül vitt. Régi álmom volt látni az Északi fényt, így két részre bontva az utat, csaltam magamnak pár napot Izlandon. Bizakodva szálltam fel a repülőre, hisz pár nappal érkezésem előtt olyan erős volt a „fénytevékenység”, hogy Reykjavíkban a közvilágítást is lekapcsolták, hogy mindenki gyönyörködhessen a csodában.

 

A rideg valóság

 

A WoW Air járatánál kényelmetlenebben talán még nem utaztam. A pár óra Londonból még jobban lefárasztott – ekkorra már egy buszon, majd egy reptéren töltött éjszaka volt mögöttem. A gép hátuljában ültem, és mikor leszálltunk, tisztán lehetett érezni ahogy a 40-50 km/h erősségű széltől mozog alattunk a gép. Ahogy kiléptünk a csontig hatoló hideg szélbe, az egyik nőnek előttem a szél kikapta az útlevelét a kezéből és igen messze repítette. A hölgy pedig pánikba esve rohant utána, míg nagyjából 100 méter után el tudta csípni. Szerencsére épp nem volt ott egyéb forgalom, így egy kis dorgálással megúszta.

 

A reptér épülete már sokkal barátságosabb volt. Nemzetközi léptékben igen kicsi, modern és hangulatos hely, mely többször is nyert nemzetközi díjakat. Külön tetszett a falra festett idézet, ami minden érkező utast fogad.

FlyBus-al bementem Reykjavík buszállomására, innen viszont még egy kiadós séta várt rám. Magamra vettem minden meleg ruhámat, és a hatalmas szélben nyakamba vettem a várost.

 

Talán 20-30 percet sétáltam, míg odaértem a Galaxy Pod Hostelhez, ahová szállást foglaltam erre a pár napra. Ki akartam próbálni milyen egy úgynevezett „pod”-ban aludni – nagyon buli volt! Aki kíváncsi erre, itt ez tökéletes alkalom a kipróbálásra.

 

Hallottam, milyen drága Izland, így sajtos melegszendvicset terveztem vacsorázni ketchuppal – olcsó és egyszerű. Mikor azonban a boltban szembesültem a sajt árával, nagyjából 20 percbe tellett mire végül felmarkoltam néhány zacskós levest és visszamentem a hostelbe...

 

Sajnos a jó előre lefoglalt éjszakai fénynéző túrámat lemondták a túl sok felhő miatt, így aztán csak aludtam egy hatalmasat, kipihenve az elmúlt néhány, utazós napot. Másnapra újrafoglaltam magam, de az időjárás nem javult míg ott voltam, így miután minden nap lemondták, az Északi fényből csak egy visszatérített pénzösszeget láttam...

 

Izland valódi fontossága

 

Másnap reggel frissen és életerősen és izgatottan indultam felfedezni magamnak a várost. Az időjárás még mindig hideg volt, de legalább a metsző szél alábbhagyott. Érdekes, hogy nekem nagyon megmaradt, mennyire más az izlandi levegő, mint amihez szoktam. Pont a napokban Új-Zélandon a Déli-sziget legdélebbi pontján volt olyan a levegő, hogy rögtön beugrott: pont ilyen volt Izlandon!

 

A főutca után lesétáltam a kikötőben, utána pedig a Harpában ejtőztem kicsit (koncert- és konferenciaközpont), hogy kiolvadjanak a tagjaim. Ebédre megkerestem a legjobb hot-dogost a szigeten, ücsörögtem a Hallgrímskirkja templomban, a délután maradék részét pedig nézelődéssel töltöttem.

 

Gyűrűt kerestem Briginek. Lényegében az elejétől kezdve tudtam, hogy ő a Nagy Ő, és Skóciában döntöttem el, hogy megkérem a kezét. Ott viszont nem volt ékszerbolt a környéken, ráadásul minden szabadidőnket együtt töltöttük – esélytelen lett volna titokban elintézni. Most viszont itt volt a tökéletes alkalom – és meg is lett végül a tökéletes gyűrű a Jón og Óskar ékszerboltban. Több bolt sok gyűrűje közül ez volt az, amibe „beleszerettem”. Brigi ujjméretét már tudtam, így otthagytam a gyűrűt, hogy másnapra „szabják” a kívánt méretre. Nagyon boldog voltam, és el sem tudtam képzelni, milyen lesz majd megkérni.

 

Másnap borzasztó esős időre ébredtem, és az előrejelzés egész napra esőt írt. Igazi balsors – maradjak egész nap a hostelben? Azt azért még sem lehet... Felütöttem az internetet és találtam egy jó étteremet – ha mást nem, beülök ebédelni egy jót. Egy kiadós reggeli lustálkodás után, mikor kicsit alábbhagyott az eső, nekivágtam. Első utam természetesen az ékszerészhez vezetett. Átvettem a kész gyűrűt és miután újra megcsodáltam, óvatosan a táskámba rejtettem.

 

Ebédre a Hallgrímskirkja melletti Loki Caféban kipróbáltam az izlandi húslevest, mellé báránypástétom pirított rozskenyéren. A legjobb mégis a desszert volt – rozskenyér-fagyi rhebarbara sziruppal! Tudom, furán hangzik, de egyszerűen fantasztikus volt, ne hagyjátok ki!

 

Közben pedig azon gondolkodtam, hogy hol rejtegessem majd az irreálisan nagy dobozzal ellátott gyűrűt, míg több hét múlva Hawaii-ra érkezünk. Nem tudom hány backpackernek volt már ilyen dilemmája, de végül a kis főzőedényeimbe rejtettem, remélvén, hogy San Franciscóban nem lesz majd rá szükségünk...

 

Visszafelé úgy eláztam, hogy még az alsógatyámból is tekerni kellett a vizet, így a nap hátralevő részében barátokkal és családdal telefonáltam hosszasan, megosztva velük a közeljövőre vonatkozó terveimet...

 

Hit the road

 

A sok egyhelyben ücsörgést elunva reggel 8-kor már az autókölcsönzőnél voltam. Hitelkártya hiányában majdnem nem tudtam felvenni az autót, de miután kötöttem teljes körű biztosítást rá, kivételeztek velem. Vidáman, a boldog jelen s jövőtől eltelve vezettem ki Reykjavíkból.

 

Első megállóm Pingvellír volt, ahol a világ első parlamentjét alapították 930-ban és ez Izland egyetlen világörökségi helyszíne is egyben.

Másodikként Geysirt, minden gejzírek atyját látogattam meg. Bár maga a névadó gejzír már inaktív, de közvetlen szomszédja nagyából 10 percenként tör a magasba. Mondanom sem kell, igen sok turista volt még így, főszezonon kívül is.

 

Ezek után három vízesést látogattam meg: Gullfoss-t, Seljalandfoss-t végül pedig Skógafoss-t. Mosolyogtam magamban, mint egy kisiskolás, hogy pont „-foss”-nak hívják a vízeséseket... Gullfoss és Seljalandfoss egyaránt lenyűgözött, és bár Skógafossnak is igen nagy a vízhozama, maga a víz olyan koszos volt, hogy kissé kiábrándító élmény volt ottjártamkor.

 

Innen visszavezettem Reykjavíkba, ahol egy helyi fogadóban kipróbáltam milyen a bálnahús, majd egy hatalmas steak és egy korsó sör után visszamentem a hostelbe. Bálnát soha többé nem,– pláne, hogy azóta vegán lettem – és sört is kétévente egyszer fogyasztok.

 

Másnap visszavittem az autót, és a reptéren becsekkoltam életem legkényelmetlenebb tengerentúli járatára.

 

Epilógus

 

Mivel Izlandra csak az Északi fényt nézni érkeztem, kevéssé voltam felkészülve helyi utazgatásra – pénzügyileg és utánanézésileg is. Biztos vagyok benne, hogy még visszajövök egyszer bepótolni a kihagyott dolgokat, mint a Blue Lagoon termálvizes fürdőző, vagy a Vatnajökull jégbarlang. Reykjavíkra pedig szerintem elegendő mindössze egy nap.

 

Please reload

Lenn a messzi délen - 2. rész

July 4, 2018

Hiánypótló sorozat - San Francisco

June 12, 2018

Hiánypótló sorozat - Izland

February 7, 2018

Lenn a messzi délen - Új-Zéland, Déli-sziget

February 3, 2018

1/8
Please reload

Ajánlott bejegyzések